A színpadon emberiségdráma zajlik – a nézőtér hátsó traktusa viszont függönnyel leválasztva, az erkély lezárva. Önnön kamarájává lett az egykori Madách Kamara: a mai Örkény Színházban százötvenszer egyperces világszín-játék az eredeti formájában fél nap alatt eljátszható mű. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Szandtner Anna
ÚGYIS ARRA, AMERRE
MESE, MESE, MÁTKA AlkalMáté Trupp: Péter Kata / Zsámbéki Színházi Bázis
Terápiás fázisába érkezett Máté Gábor és Horvai István 2003-ban végzett osztályának önéletrajzi ihletettségű, immár a hatodik egynyári részt színre állító közéleti bulvársorozata, melynek jótékony hatásai egyéni és közösségi szinten is reménykeltők. MIKLÓS MELÁNIA ÍRÁSA.
NEVET, NEM NEVET Sarah Ruhl: Tiszta vicc / Sanyi és Aranka Színház, Vidor Fesztivál 2010
Az egyik nő szeret takarítani, a másik nem, a harmadiknak nem is kell, a negyediknek meg egészen más fontos. Humor és/vagy férfi nélkül azonban úgy tűnik, semmi nem megy. PAPP TÍMEA KRITIKÁJA.
KESERÉDES PIRULÁK Simona Semenič: Én, az áldozat / 7. Nemzetközi Kortárs Drámafesztivál
Én, az áldozat című előadásában Simona Semenič saját élményeiről: ágybavizeléséről, genitális herpeszéről, epilepsziájáról, katéteréről mesél. Undorító betegségekről szóló vallomásában mégsincs semmi kínos exhibicionizmus. Őszintesége nem kínzó, hanem felszabadító. RÁDAI ANDREA KRITIKÁJA.
KATONA, RONALDO, IVANOV MEG A TÖBBIEK Szan(d)tner Anna – AlkalMáté Trupp, Zsámbék
Mediterrán táj, gyűjtők álmát jelentő négykerekű, melyből kiszáll egy súlyától lépni is alig tudó nő. Igen, ő, Szan(d)tner Anna, pár évtized múltán, megszámlálhatatlan Katona József színházi tagság és pályaelhagyás, s mindenféle latin kalandok után. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.