Szentségtelen és magasztos, profán és ironikus, civil és elemelt, szimpla és rétegzettebb jelek és történések mosódnak össze látszólag összefüggéstelenül, mégis sajátos megközelítésben, egyéni csomagolásban Molnár Csaba szólójában. KRÁLL CSABA ÍRÁSA.
Van-e összefüggés egy társadalom általános lelkiállapota és egy olyan színházi fesztivál látogatottsága között, ahol több előadás éppen erről a lelkiállapotról ad nem könnyen elviselhető kórképet? JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
Pár perc után már bele is merülök a lendület, az izomerő és a fizika kecses összhangjának csodálatába, ami mindig magával ragad, ha Cuhorka Emese lép színpadra. Tiszta tánc, tiszta látvány – egy darabig. Aztán hirtelen minden megváltozik, minden megkérdőjeleződik, a néző pozíciója legalább annyira, mint a táncosé. DOHY ANNA KRITIKÁJA.
Bekötött szemű pár dülöngél andalító dallamra egy kifújt tojásokból rakott szív alakú forma közepén. Elhal a zene, a két táncos tapogatózva, toporogva rálép az első tojásra. Majd a következőre. Reccs. DOHY ANNA KRITIKÁJA.
Az OPEN 2015 a SÍN Kulturális Központ és a MU Színház közös kezdeményezése; a cél három magyar és három külföldi résztvevői színházi előadással megmutatni a műfaj sokszínűségét és szerteágazó lehetőségeit. Nem utolsó sorban pedig a néző lehetőségeit a részvételre. SZEMERÉDI FANNI BESZÁMOLÓJA.
Egy estényi ízelítő a III. Gesztus Fesztiválról: kő-mozi, nyolchengeres imamalom, fiktív emléküvegek és két, szómágiától fűtött koreográfia. TÓTH ÁGNES VERONIKA CIKKE.
Lepusztult gyárcsarnok, érzékeny, rebbenékeny táncosnők, maguk ellen forduló szavak, gyászfolyamat táncban elmesélve. Pillangóröptetés tépett szárnyacskákkal, több szólamban. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.