A táncost sokáig az különböztette meg a többi földi halandótól, hogy a teste tökéletesen képzett és engedelmes. A gravitációval dacol, anyagként azonban az idő múlása alól nem vonhatja ki magát. KRICSFALUSI BEATRIX ELEMZÉSE.
Hiába a technikai, tudományos fejlődés, hiába a világ nagyobbik felének civilizációs szintje, tudástöbblete, az emberiség jottányit sem változott: ember embernek továbbra is farkasa. KRÁLL CSABA ELEMZÉSE.
A párizsi Centre Pompidou mindig is a fontos, kortárs művészeti jelenségeket gyorsan és jó szemmel kiválogató intézmény hírében állt. Ezért azon sem kellene meglepődni (velem mégis megesett), hogy az egyik emeletén egy olyan jelentőssé vált koreográfus, mint Xavier Le Roy alkotásába botlik az ember, méghozzá teljesen ingyen – hiszen a központ egyik fontos és állandó megvalósítás alatt álló célkitűzése az, hogy a kultúra és a művészet minden érdeklődő számára elérhető és megtapasztalható legyen. SÁNDOR ZITA ÍRÁSA.
A címben szereplő mondatot a Mesék a testtelenségről egyik szereplőjének – egy a rákkutatásban tevékenykedő kutyának – a szájába adja a rendező, de ugyanezzel a gondolattal és vegyes érzésekkel távozhatott Salamon Eszter előadásáról a közönség. Kísérleti alanynak lenni ugyanis nem feltétlen szórakoztató, de mindenképp tanulságos. MAUL ÁGNES KRITIKÁJA.
Az egyiket veri a férje. A másikból matekzsenit akar faragni az apja. A harmadiknak ügyelnie kell a testére, meg arra, hogy ne legyen gyereke. Nincs szabadság, mindig a szegények szívják meg az adót, a tenger mélyén pedig szépséges vízi csillaggá fullad az ember… SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA ÍRÁSA.