Sacha Baron Cohen a kétezres évek Amerikájának kíméletlen szatíráját alkotta meg a Borattal, de 2020-ról, úgy tűnik, már nem volt igazán releváns mondandója. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
Igazi presztízsfilm: az amerikai történelem feldolgozása, sztárok tömkelege, emelkedett hangulat, erkölcsi prédikációk és humor, nagy ív – az isten is az Oscar-gálára teremtette. És könnyen lehet, hogy a férfi mellékszereplők kategóriájában az esélyesek között is lesz. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
Nem kell sok már ahhoz, hogy megszülessen a legtökéletesebb látványfilm, amely előtt úgy ül majd a néző, mint a Duna tévé legendás halacskái előtt, amelyeket műsorzárás után sugároztak. Nyugalom, bambulás, csendben, párbeszédek és cselekmény nélkül. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
Ahogy azt a műfaj elkötelezett hívei is jól tudják, a musicalek előadásának rendszerint két buktatója szokott lenni: a játék meg az éneklés. Erre a sokszorosan megalapozott vélelemre még az olyan szuperprodukciók sem cáfolnak rá, mint amilyen A nyomorultak. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.
Sacha Baron Cohen új filmjét nem a politikai korrektség ihlette. Ám pont emiatt röhögjük betegre magunkat rajta. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.