„De mi a de?” – kérdezi a szereplők egyike, nem sejtve, hogy az én kérdésemet teszi fel. Biztosan volt valami „de”, ami miatt Herczeg T. Tamás nem az eredeti Yvonne-t, hanem Bodolay (Géza) átiratát vitte színre. Ám e „de” eredője rejtély maradt. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
Végtelenül nehéz volt végignézni Jan Saudek kiállítását, pedig sem prűd, sem pedig a giccs megveszekedett ellensége nem vagyok. Ha az lennék, nem néznék Almodóvar- vagy Özpetek-filmeket, s már rég kidobtam volna a családi emléktárgyak egy részét. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
Harmincnégy kép nem sok, a tárlatban mégis benne az életmű, de nem a rendezés, vagy az átfogott időtáv okán, hanem, mert Anna Margit összetéveszthetetlen. Ha csak egyetlen műve lógna a falon, abból az egyből is kisütne egyéni hangja, festészetének különös súlya. IBOS ÉVA ÍRÁSA.
A mediterrán hangulatú városban immár nagykorúvá érő művésztelep alkotóinak „beszámoló” kiállítása azt mutatja, hogy a művészek nem csupán fürdőzéssel töltötték az időt. Például kerékpároztak is. DÉKEI KRISZTA ÍRÁSA.
Magabiztos alkotói attitűd, (mert) kiérlelt mondanivaló és közlésmód jellemzi a MORPH csoport kiállítását, amelyet helyenként a modernitás konszolidált szelleme is megérint. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
A két évvel ezelőtti ígéret beváltódott, s az idei festészeti biennálé tényleg más lett. Az egyre szórtabb minőséget magára szedő, és ezzel egyre inkább rangját vesztő seregszemle megrázta magát, és mert újítani. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
A művészeknek a jelenlét, a kiállítás-rendezőnek az elveiben is átgondolt tárlat a célja, s ez alkotónak, nézőnek is elemi érdeke (lenne). A csak látszólag egyfelé tartó szándékok összesimítása a zsűrire vár(na), amely csak ritkán olyan bátor, hogy el is végezze feladatát. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
Egy kínos irodalomóra; szavalt monológok és dialógusok efemer keverékét adta a Szegedi Focus Műhely középiskolásoknak készített, a beavató színház hagyományához csak szándékában kapcsolódó Antigoné-előadása. GERE ZSOLT ÍRÁSA.
Jó a kortárs magyar festészet – derül ki Szegeden (is) – a honi piktúra ünnepén, de hát éppen ennek felismertetése a cél; ezért irányítják az érdeklődést a műfajra 2002 októbere óta a szervezők. IBOS ÉVA ÍRÁSA.
Hajdan kecskék is utazhattak Szeged és Szabadka között a neves vasúti járgányon, most azonban egy vagonra való érdeklődő zötyög a régióhoz kötődő írók, költők és zenészek vezetésével, hogy elmélyítsék ismereteiket a két városról és a környék kétnyelvű művészetéről. SZ. DEME LÁSZLÓ BESZÁMOLÓJA.
A szegedi REÖK vezetése végre jelentős lépést tett afelé, hogy a pazar szecessziós épület ne csupán nevében legyen regionális összművészeti központ. Festészet, irodalom, színház – határok nélkül. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
Nincs művészeti ág, amelynek évi vagy kétévenkénti számbavételét békés egyetértés kísérné. Akik jelen vannak, elégedettek, akik távol, azok méltánytalannak érzik önkéntes vagy a zsűri által megszabott távolmaradásukat. IBOS ÉVA CIKKE.