Keresztes Tamás első rendezése bulvárszínház, de a szó lehető legjobb értelmében: profi, kreatív, vicces, nem okoz csalódást annak sem, aki Rejtő Jenőt szereti. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
Rejtő Jenő és Tolsztoj egy-egy műve került színre az Újvidéki Színház miniévadában: klasszikusok, nem(csak) klasszikus hangszerelésben. FRITZ GERGELY ÍRÁSA.
Farkas István sokadik újrafelfedezését ígéri a Nemzeti Galéria életmű-kiállítása. A tárlatra, amelynek kurátora Kolozsváry Marianna, a saját gyűjteményen kívül öt külföldi és 11 hazai gyűjteményből érkeztek alkotások. Vajon miért kell újra és újra rácsodálkozni az életét 75 éve Auschwitzban végző festő életművére? ZÖLDI ANNA RECENZIÓJA.
Zöld, sárga, narancssárga és piros könyvecske a legújabb, hagyatékból kiadott Rejtő-kötet a Szépmíves Könyvek gondozásában. Az Afrikában játszódó kisregény a Transzliteratúra-sorozat második darabjaként újabb kuriózumot nyújt át az érdeklődő olvasónak. FEKETE I. ALFONZ RECENZIÓJA.
A fekete múmia átka sajnos nem az a Rejtő-rajongókat knockoutoló film, amire vártunk. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
A városmajori Szabadtéri Színpadon bemutatott Piszkos Frednek nincs több köze Rejtő Jenő világához, mint az eddig elkészült bármelyik magyar Rejtő-adaptációnak. Ez még akkor is így van, ha az abszurd szerepekre kivételesen sikerült alkalmas színészeket találni. KOLOZSI LÁSZLÓ KRITIKÁJA.
Tamási Zoltán, ez a remek fapofa, akinek arcbőre, szemhéja alatt szálkák szaladgálnak, Narrátorként bejelenti: a társulatnak se kedve, se ideje, s főleg pénze nem volt e bemutatóra, tehát az egészet nem nagyon ajánlja, nézzük meg inkább tőlük a Csontbrigádot, az jobb. TARJÁN TAMÁS ÍRÁSA.