A huszadik század jó néhány magyar drámájának előadástörténetéről szól Földes Anna új kötete. Kritikus kérdések sorozatát veti föl a válogatás, viszont lenyűgöző a szemtanú hitelessége. KARSAI GYÖRGY KRITIKÁJA.
Ilyen előadásokról tulajdonképpen nem kell mondani semmit. Merthogy magától értetődik az egész. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Olyan ez a Toldi, mintha egy bazilika oltáránál szerzetesi ruhába bújt ministránsok betlehemest játszanának, csakhogy a kis Jézuska helyett a bongyor hajú Miklós születne meg, mint megváltó hős. KRÁLL CSABA KRITIKÁJA.
Budapest első élményszínháza, multifunkciós ház, XXI. századi épületegyüttes, a jövő kulturális öröksége – ezek a lelkesült jelzők váltogatják egymást a XIII. kerület új kultúrháza, a Radnóti Miklós Művelődési Központ, azaz RaM kapcsán. HAMVAY PÉTER ÍRÁSA.
Sűrű egy év a 2011-es. Sorokat dúl és rendez, előadóhelyeket nyit és szüntet, itt hergel, ott csitít, támogatandókat kanonizál. Ébren kell lennie annak, aki kanalazni akar a húsosfazékból. És kinek ne kordulna a gyomra?! SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA ÍRÁSA.
Nem csak a színházi és táncszakmát ugrasztotta egymásnak a VI. kategória új finanszírozási modellje, de a táncos szcénán belül is nőtt a feszültség a függetlenek és az állami/önkormányzati fenntartású társulatok között. KRÁLL CSABA RIPORTJA.