Űrhajón érkezik a Hollandi a Dóm térre. Hol is lehetne magányosabb az ember, mint a kozmoszban? – teszi föl a kézenfekvő kérdést Szabó Máté Szegeden, 2016 nyarán. MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA.
Aribert Reimann operája, az 1978-as Lear harmincnyolc évvel később is nehéz darab, Jean-Pierre Ponnelle rendezése viszont annyira túlértékelt, hogy megbénította Anger Ferencet. CSABAI MÁTÉ ÍRÁSA.
Immár második éve világsztárok fölléptetésére építi kommunikációját a Szegedi Szabadtéri Játékok. MÁROK TAMÁS KRITIKÁJA.
Sokat tűnődtem azon, hogy az új vezetéssel működő Miskolci Operafesztivál arculatváltásának fő motívuma a megszüntetve megőrzés vagy pedig a megőrizve megszüntetés volt-e. MALINA JÁNOS ÍRÁSA.
Amióta az Andrássy úton – látszólag kétségbe vonva a korábbi kurzus összes műfaji vívmányát – teljes esztétikai hátraarcot hajtottak végre, a „szép zene, szép ruha, szép díszlet” látóhatáránál messzebbre pillantó operabarátok kiéhezetten keresik az örömforrásokat. GÖRÖMBEY G. SZILÁRD CIKKE.
Két egyfelvonásos opera, két zenekar, két karmester, egy rendező – így összegezhetjük a Miskolci Operafesztivál idei második operaprodukcióját. MALINA JÁNOS KRITIKÁJA.
Egy tragédia és egy szatírjáték – ez a kissé ókori görögös szemlélet adta meg az egyébként nehezen összeilleszthető két, egyaránt 1918-ban bemutatott remekmű közös előadásának egységét. CSONT ANDRÁS ÍRÁSA.
Magára vessen, aki túl sokat jár színházba: a recenzens nem kevés előítélettel indult a szegedi Turandot remake-jére, hiszen élénken élt emlékezetében a tavalyi bemutató utáni csalódottsága. Innen szép győzni, és ami ennél nagyobb csoda: lehet is. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Ha van opera, aminek ideális közege a Dóm téri gigantikus színpad, akkor a Turandot biztosan az. A szegedi játékok 1959-es újraindulása óta a rátarti császárlányt több ízben gyűrte már le itt a szerelem, utoljára 1991-ben. Idén Kesselyák Gergely korrekt, ám meglehetősen egyszínűre sikeredett Turandot-rendezésével nyitott a szabadtéri. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.