Rengetegen – állítólag nagyjából tízezren – néztük élőben és távolról A padlás 999. előadását. És néztük volna többen is, ha bírta volna az e-színház a belépő kódok küldésének iramát. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
Egy felolvasószínházi verzió és a szlovákiai ősbemutató után színpadra állították Esterházy Péter utolsó darabját, a Mercedes Benzt Székesfehérváron is. És – nem árulok zsákbamacskát – teljesen korrekt lett az eredmény. HAJNAL MÁRTON KRITIKÁJA.
Februárban kettősünnepet ülünk: állandó szerzőnk, Nánay István kritikus, illetve Radnóti Zsuzsa dramaturg is most ünnepli 80. születésnapját. A hozzánk érkezett levelekkel köszönti őket a Revizor szerkesztősége.
Esterházy Péter új darabja, a Mercedes Benz felolvasószínházi bemutatón került a közönség elé a Tesla Teátrumban – úgy tűnik, egyetlen kitüntetett alkalommal. POGRÁNYI PÉTER BESZÁMOLÓJA.
A huszadik század jó néhány magyar drámájának előadástörténetéről szól Földes Anna új kötete. Kritikus kérdések sorozatát veti föl a válogatás, viszont lenyűgöző a szemtanú hitelessége. KARSAI GYÖRGY KRITIKÁJA.
Tolnai Ottó Végeladás című lírai-epikus drámáját olyannyira átdolgozták, kilúgozták az alkotók, hogy az „itt és most” színházi szituációjának és a közösségi együttlét élményének primér megtapasztalásán túl kevés érvényes mondanivalót viszünk haza emlékbe. MIKLÓS MELÁNIA ELEMZÉSE.
Nem könnyű szembesülni a közös gyökerű fasizmus, sztálinizmus és McCarthyzmus művészetellenes, az önálló gondolkodásra képes embert megnyomorító törekvéseivel, s annak hatásaival. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA.