Március 2-án hallhatta a közönség a MÜPA, Versailles-i Barokk Zenei Központ és a Haydneum legújabb nagyszabású produkcióját: az operaszerző Rameau egyik főműve, a Castor és Pollux első, 1737-es változatát. MALINA JÁNOS ÍRÁSA.
A Müpa idei, második régi zenei fesztiváljának záróakkordjaképpen Jean-Joseph-Cassanéa de Mondonville Isbé című ötfelvonásos operáját (pastorale-héroïque) mutatták be nem csupán Magyarországon először, de a 18. század óta általában is az elsők között. MALINA JÁNOS ÍRÁSA.
Ritka az olyan koncert, amelynek valamennyi száma magyarországi bemutató, de még ritkább az olyan, amelynek magyarországi bemutatói olyan művekre hívják fel a figyelmet, amelyek több mint kétszázötven éve keletkeztek. Mondonville nagy motettái a Müpában. CSENGERY KRISTÓF ÍRÁSA.
A Müpa által rendezett, Vashegyi György nevével fémjelzett Régizene Fesztivál záróhangversenyén Mendelssohn első oratóriuma, a Paulus szólalt meg a napokon át Budapesten tartózkodó, korábban Bach h-moll-miséjét is elvezénylő neves flamand karmester, Philippe Herreweghe irányításával. MALINA JÁNOS ÍRÁSA.
Nem tudni, mi lehet az oka annak, hogy a Rameau-reneszánsz legjelesebbjei érzéketlenek maradtak a Polümnia ünnepei szépsége iránt. A jelenkorban mindenesetre a magyar közönséget örvendeztette meg először Vashegyi György e művel. KOLOZSI LÁSZLÓ ÍRÁSA.
Csodálatos műsort állított össze Vashegyi György a Halottak Napja jegyében a Müpában Memento mori címmel megrendezett október 29-i hangversenyéhez. MALINA JÁNOS ÍRÁSA.
Vashegyi György jóvoltából a budapesti koncertlátogató ismét találkozhatott a Szépség egy ritka vonzerejű megjelenési formájával – ezúttal Händel Acis és Galatea című serenatájában. CSENGERY KRISTÓF KRITIKÁJA.
Szegény Leclair, aki késsel a hátában végezte 1764. október 22-én – elégtétel lehetett e remek budapesti előadás az ő lelke számára. A Scylla et Glaucus a Müpában. CSENGERY KRISTÓF KRITIKÁJA.
Kiváló előadást hallhattak, és nem annyira kiválót láthattak, akik ott voltak Händel Herkulesének magyarországi bemutatóján. KOLOZSI LÁSZLÓ CIKKE.
Drágakőre lelt Vashegyi György a nápolyi zenei könyvtárak kincsei között: Gennaro Manna nagyheti responzóriumaira, melyeket kórusának 17 fős „válogatottjával”, a Gyöngyösi Leventéből (orgona) és Vályi Csillából (gordonka) álló continuo-szekció közreműködésével vett lemezre. MALINA JÁNOS CIKKE.
Ötven évvel ezelőtt egy átlagos magyar koncertlátogató még nem sokkal juthatott túl az „ősállapoton”, amelyben a barokk stílust lényegében Bach és Händel művei jelentették (utóbbinak persze centrális műfaja, az opera nélkül), némi színesítéssel. MALINA JÁNOS ÍRÁSA.
A zenetudomány szakszóval paródiáknak nevezi azokat a – főként egyházzenei – kompozíciókat, amelyek egy korábbi, többnyire világi mű átszövegezésével, valamilyen újfajta funkció érdekében végrehajtott átkomponálásával jöttek létre. MALINA JÁNOS ÍRÁSA.
A Régi Zenei Napok első koncertjét a fesztivál két meghatározó együttese, a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar adta, Vashegyi György vezényletével és Simon Standage koncertmesterrel; a hangversenyen Zádori Mária, Halmai Katalin, Kálmán László és Cser Krisztián énekelt szólót. MALINA JÁNOS ÍRÁSA.
Egy felemelő zenei betétekkel gazdagított, középszerű filozófiai traktátust és egy remekművet adott elő Vashegyi György és két együttese. Mindkettő Haydn műve, de a szerzőjük mégsem azonos. KOLOZSI LÁSZLÓ CIKKE.
Vashegyi György keze alatt Joseph Haydn Évszakok című oratóriuma a kirobbanó, áradó életöröm zenéje lett. Diadalmas muzsika. KOLOZSI LÁSZLÓ ÍRÁSA.