Marcipánnal és pezsgővel vendégelték a gáláns szervezők a szabadtéri operagála közönségét a hangulatos szentendrei Fő téren. Sajnos, a neves fővárosi művészek produkciója már korántsem szolgálta ily egyértelműen az egybegyűltek érzéki töltekezését. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.
Ha vannak fontos, de rossz könyvek, úgy kell, hogy legyenek fontos, de rossz operaelőadások is. A Debreceni Csokonai Színház Manon Lescaut-ja, ha nem is rossz, de távolról sem tökéletes előadás. És mégis fontos. BÓKA GÁBOR CIKKE.
Ha van opera, aminek ideális közege a Dóm téri gigantikus színpad, akkor a Turandot biztosan az. A szegedi játékok 1959-es újraindulása óta a rátarti császárlányt több ízben gyűrte már le itt a szerelem, utoljára 1991-ben. Idén Kesselyák Gergely korrekt, ám meglehetősen egyszínűre sikeredett Turandot-rendezésével nyitott a szabadtéri. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Preludio sinfonico, Capriccio sinfonico, Messa di Gloria – e műveket még talán az sem hiányolja a repertoárból, aki tudja, hogy Puccini alkotta őket. Nicola Luisotti a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekara élén most két csokorra valót dirigált a mester zsengéiből. CSONT ANDRÁS KRITIKÁJA.
Kirobbanó sikert aratott Puccini áriáival Pesten a népszerű és kulturált tenorsztár, Roberto Alagna. Bár a tapsokat vitán felül megszolgálta a rokonszenves művész, a kritikusi észlelet ezúttal csak ritkán került összhangba a közönség lelkesedésével. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
A halott Buoso Donatinak felkötik az állát, a miénk viszont leesik. A kolozsváriak produkciója nyíltszíni csoda, minden ízében kidolgozott dévaj mulatság, s ami a legmeglepőbb: Purcărete rendezése meg sem kísérli maga alá teperni Puccini egyfelvonásosát. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
Egy hangját próbálgató zseniális pályakezdő komponista operája szerelmesei között vacilláló címszereplővel, az ízetlenséggel kokettáló rendezésben, ingadozó középtenorral. Puccini második operájának magyarországi bemutatója. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.