A XIII. POSzT befejeződött, mindenki értékel, magam pedig némi üldözési mániát vélek felfedezni abban, hogy a szemlélők egy része mindenben politikai manipulációt vél felfedezni. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
Többek véleménye szerint az idei POSZT-on szakmai és művészi értelemben a diákelőadások (középiskolások, egyetemisták, főiskolások produkciói) vitték el a pálmát. OROSZLÁN ANIKÓ ÖSSZEFOGLALÓJA.
A Tüzes Kandúr Brüsszelben van, Európa – de legalábbis az EU – egy kupleráj. Sokan ennyit olvastak ki tanulságként Vidnyánszky Attila Feydeau-rendezéséből. Pedig vannak az előadásnak más tanulságai – még kevésbé frappírozóak. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
Stirlitz megitatta a macskát benzinnel, az ment öt lépést és összeesett. „Biztosan kifogyott a benzin” – gondolta Stirlitz. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
Nagyon jó döntés volt, hogy az idei POSZT-on a középiskolások teret kaptak, hogy megmutassák a világról és a színházról való gondolkodásukat. A gálán a szakmai előválogatás (Bérczes László, Kárpáti Péter, Schilling Árpád, Sebők Bori) alapján benevezett előadások vehettek részt a Zsolnay Kulturális Negyed E78 előadótereiben. OROSZLÁN ANIKÓ ÍRÁSA.
Dosztojevszkij szenvedélyekben tobzódó, szerteágazó cselekményű nagyregényét bonyodalmas színpadra vinni. A mélyvilági indulatok magas-izzását életre hívni még annál is nehezebb. Nem is sikerült maradéktalanul a monstre előadásban. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Schilling Árpád a kultúrkampfról ír, Bodrogi Gyula is utazott ekhós szekéren, a nemzetközi helyzet fokozódik, zajlik a poszt. Látunk azért előadásokat is, ezekről fogok írni. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
2013-ra egyértelművé vált, hogy a magyar színház – valójában a teljes előadó-művészet – érdekeit egyedül a Magyar Teátrumi Társaság, illetve a delegáltjai által vezetett Színházművészeti Bizottság képviselheti érdemben a kormány felé. Az előbbi egy látszólag demokratikus, vagyis transzparens civil szervezet, az utóbbi egy felülről (miniszter által) kinevezett, és csak általa számon kérhető, tanácsadó szerv. SCHILLING ÁRPÁD ÍRÁSA.
Sűrű drámaiságú, stilizált miliő, üzembiztos poénok, masszív alakítások: Székely Csaba trilógiájának második része tragédiába forduló gyilkos szatíra. A vizsgálódás centrumában ezúttal a korrupció áll. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Bozsik Yvette új rendezése Minden ötödik órában címmel a családon belüli erőszakról szól. Új műfaj a láthatáron: figyelemfelhívó társadalmi hirdetés, élő plakátképek musicalben elbeszélve. SISSO KRITIKÁJA.
Játszanak, játszmázgatnak az istenek, mi mást tehetnének az Olümposzt nyúlós ködként bevonó mennyei unalom elűzése érdekében? Az meg, hogy ebbe mi, egyszerű emberek belerokkanunk, csöppet sem izgatja őket. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
A J. M. Coetzee regényéből készült legújabb Mundruczó-opusznak két fontos erénye van. Az első, hogy szorosan ragaszkodik az eredeti szöveghez, a második, hogy nagyvonalúan maga mögött hagyja azt. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Peer története szürreális trip. Repülő szarvas, trollok, szfinx, hajóutak, no meg a rejtélyes Nagy Görbe. Egy fiú szereptanulási folyamata: avagy a hegyeken túl becserkészhető-e a „gynti én”? A kérdésre ezúttal Ascher Tamás és az Örkény társulata kereste a választ. DERES KORNÉLIA ÍRÁSA.