Jon Fosse szövegei olyanok, mintha lábunk alatt a hétköznapi valóság talaja szétrepedezne, és a megnyíló hasadékok szélén ott állnánk mi, olvasók. Lebámulunk a mélységbe. És beleszédülünk. SEBESTYÉN RITA KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez