Obszcén művészi tett „újrateremteni” a holokausztot, vagy az emlékezés legmagasabb rendű formája? Lehet meztelen statisztákból hullahegyet építeni a jó ízlés határain belül? És vajon Auschwitz autentikus ábrázolása tényleg hasonlíthat egy videójátékhoz? NAGY V. GERGŐ KRITIKÁJA.
Nézhetjük ezt afelől is, hogy az elitté nemesedett (és néha sajnos: sorvadt) költészetnek egész egyszerűen semmi köze a szakmán kívüli világ 97,5%-ához. És ezzel még nem lenne baj, ha ez a szakma nem tenne úgy, mintha a világ tényleg nem is létezne. De, jelentem, létezik. SIMON MÁRTON ÍRÁSA.
Szerencsére vannak olyan helyek a világon, melyeket az embertelen technológiai fejlődés vihara, a világkapitalizmus vad dübörgése és a dekadens nyugati civilizáció fékevesztett tombolása ellenére érintetlenül, a maguk önfeledt ártatlanságában konzervált az idő. Ilyen csodálatra méltó, romlatlan színfolt a balatonszemesi gyerektábor is. NÉMETH BÁLINT ÉS SIMON BETTINA ÍRÁSA.
Irodalomtörténeti esemény a Slam.pont elnevezésű slamperiodika (mondják a kiadó meg a szerzők). De vajon mitől slamperiodika, ha nem slamirodalom? Vagy: mitől irodalomtörténet, ami slamperiodika. Mitől esemény? És kik azok a CSION BÖLCSEI? TOROCZKAY ANDRÁS ÍRÁSA.
A Libri Kiadó Katona József Színházban tartott estjén nyolc szerző friss könyvét mutatták be. Az est tétje az volt: mire nem szerény a Libri és vajon fog-e slammelni Térey János. TOROCZKAY ANDRÁS ÍRÁSA.
Pion István, fiatal költő mostanában nagysikerű slammerként lép a közönség elé. Sorra nyeri a slam-bajnokságokat, újságíróként dolgozik, és mindennek a tetejébe nemrég a Helikon Kiadónál jelent meg több év anyagából összeválogatott első verseskötete, az Atlasz bírja. Nézzük meg, mennyire is bírja ez az Atlasz! AYHAN GÖKHAN ÍRÁSA.
Ha valaki mondjuk öt éve azt állítja nekem, hogy Magyarországon a nem túl távoli jövőben több százan lesznek kíváncsiak egy könyvbemutatóra, ahol a középpontban holmi verseskötetek állnak, valószínűleg szívből és nagy szeretettel kiröhögöm. NÉMETH BÁLINT ÍRÁSA