Ágens konokul önmagából építkező nagy világszínházában ezúttal régi-új témája felé fordult: az idő, a szerelem, a szexualitás, a zene meg az írás körül tett vizsgálódásainak színes-szagos esszenciája a MU-ban bemutatott, majd az AKKU-ba költöztetett Ira – Düh. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Philipp György
HARAGBAN A VILÁGGAL
BOSZORKÁNYOK, POKOL, TÜNDÉREK Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok / Máig ható reneszánsz
A Weiner–Szász Kamaraszimfonikusok hangversenysorozata, a „Máig ható reneszánsz” december 15-én negyedik stációjához érkezett a Rádió 22-es stúdiójában. MALINA JÁNOS KRITIKÁJA.
MÉLABÚN INNEN ÉS TÚL Gergye Krisztián Társulata: Melankólia
Hagyományosan az alkotás feltételének, a művészi hajlamú ember alapvető tulajdonságának tekintjük a melankóliát. Gergye Krisztián most alkotása tárgyává tette a mélabút, ám a túlontúl tágas kultúrtörténeti horizont a kritikusok véleménye szerint nem volt jó hatással a végeredményre. JÁSZAY TAMÁS KRITIKAI SZEMLÉJE.
SZÁRNYAK, SZÁJKOSARAK Ágens: Deus tardat
A debreceni MODEM Leonardo kiállításán debütáló Deus tardatról elmondható, hogy igazán elegánsan ível a „le kell menni kutyába”-állapottól az éteri magaslatokig, elszántan keresgélve ezen a széles skálán az emberi lények helyét. Az Alternatív Thália Projekten vendégeskedő előadást Ágens írta és rendezte, és egy kivételes zenei kaméleon, Philipp György viszi a hátán. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
KÉJI BÁL Édes szívem, ribanc vagy – Bárka Színház
Barokk feketébe öltöztetett húsportrék függenek a falon Gergye Krisztián tárlatán. Ágens Kúrós verseit köti bőrbe, majd küldi kéjes éji táncba a rendező-koreográfus: a fülledt és sajgó sorok a női test és szexus költeményét üvöltik, suttogják el a közönségnek. Az Édes szívem, ribanc vagy ködfüstös kiállítócsarnokában a múlt szerelmei és aktusai vallanak kavarogva. HALÁSZ GLÓRIA KRITIKÁJA.