Azért nem így kellene véget érnie: itt Az éhezők viadala befejező része, és végül is egy izgalmas film, csak az elejét és a végét tudnám feledni. GERA MÁRTON KRITIKÁJA.
Philip Seymour Hoffman
ELZÚGTAK FORRADALMAIK
Tovább a cikkhez
FÉL FILM NEM FILM Az éhezők viadala: A kiválasztott – 1. rész
Hollywood profitmaximalizáló stratégiája a tini-disztópiák 1984-ét is derékba törte. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
A VÁROSI LEVEGŐ NEM TESZ SZABADDÁ Az üldözött
Elegáns, stílusos, visszafogott, borongós, atmoszférikus és roppant intelligens. Az üldözött című film méltó búcsú a februárban elhunyt főszereplőtől, Philip Seymour Hoffmantól. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
A SZCIENTOLÓGIA MAGZATKORÁRÓL A mester
Paul Thomas Anderson a több Oscar-díjas Vérző olaj után öt évvel hipnotikus erejű két és fél órát kínál nekünk. A mester nyitó képsorain a hajócsavar felkavarta tenger hullámzásának lassított felvételeit látjuk, a zárlatban pedig a főhős egy óriási homoknő mellett fekszik lusta, füstös jazz zenére. Ami a két tengerparti jelenet közt van, arról a vetítés után sokáig lehet beszélgetni. TOROCZKAY ANDRÁS KRITIKÁJA.