Bravúrosan búcsúzott Várjon Dénes és Simon Izabella fesztiválja, az Elsők és utolsók. A záró koncert a kivételes előadói gárda mellett Sosztakovics ritkán hallható dalciklusával is szolgált. CSABAI MÁTÉ ÍRÁSA.
Sokáig alig vettek róla tudomást, hanglemezfelvétel is kevés készült belőle, Amerikában csak az ötvenes évek végén mutatták be – s mindmáig ritkán játsszák. A hallgatag asszony a Müpában. CSENGERY KRISTÓF KRITIKÁJA.
Takács-Nagy Gábor Haydnt, Mozartot, Schubertet vezényel a Fesztiválzenekar élén. Tettenérés történik: ami megszólal, a historikus zenélés minősített esete, modern hangszereken. A karmesternek jogában áll hallgatni. És – szerencsénkre – mi is hallgathatjuk. CSENGERY KRISTÓF KRITIKÁJA.
Szép, tartalmas, átgondolt műsort állított össze a külsejében és előadói habitusában is határozottan Renée Flemingre emlékeztető lírai szoprán. Ha a néző leküzdte a pokolian visszhangos terem okozta akusztikai zűrzavart, sokféle élménnyel gazdagodva térhetett haza. CSONT ANDRÁS ÍRÁSA.