Birtokolhatunk-e valamit, aminek jogos tulajdonlása magunkban is kétségeket kelt? És szét tud-e esni valami, ami úgy jött létre, hogy előtte valami már szétesett, épp úgy, ahogy az ő előtte való is darabjaira hullott? S mi ez a kusza és hullámzó gubanc, amit családi életnek, esetleg nemzetnek hívunk? GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
Pálfi Kata
KIÉ EZ, AMI A MIENK?
HURRÁ, NYARALUNK! Bíró Bence: magyartenger / Centrál Színház
A Puskás Tamás vezette Centrál Színházban bemutatták az évad egyik legjobb és legfontosabb előadását – mondom, miközben még az évad felénél sem tartunk. Chapeau. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
HAB NÉLKÜL Ödön von Horváth: Kasimir és Karoline / Centrál Színház
Meredt nyakkal lesik az eget a sörünnepre összeverődött népek. Kinek a Zeppelin fontos, kinek a Göncöl. Ám ebből a fekete csempés, alkohol- és vécészagú térből nehéz fölnézni az égre. Itt a vágyakozók a csillagot is csak képzelik inkább. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
KÉPES BESZÉD Textúra 2015, Magyar Nemzeti Galéria
Idén már másodjára jött létre a Textúra névre keresztelt szövetség, melynek keretében múzeum, színház és irodalom fonódik össze alkalmi jelleggel, egy-egy este erejéig. NÉMETH BÁLINT ÍRÁSA.
VESZÉLYES VIZEKEN Magyar Filmhét 2014 – tévéjáték-szekció
Egyértelmű, hogy a hajdani Filmszemle az enyészeté lett – legalábbis premierfesztivál értelmében. A Filmhét néven újjászületett seregszemlén alig láthattunk új alkotásokat, de a tévéfilm-szekció arra legalább alkalmat adott, hogy az agyonhallgatott és lehetetlen időpontban műsorra tűzött darabokból kedvünkre válogathassunk. HUNGLER TÍMEA ÖSSZEFOGLALÓJA.