Paczolay Béla

EMLŐSÖK ÉS CSALÁNOZÓK
Martin Rauhaus: De kié lesz a kutya? / Orlai Produkció, Belvárosi Színház

Csalódik az az állatbarát, aki cukiságfaktort orrontva a cím mögött, kutyaművész színrelépésével számol. Igaz, az Orlai Produkció friss bemutatójának címszereplője úgy is hatással van a cselekményre, hogy személyesen nem jelenik meg a színen – ám ez elmondható egy másik, legtöbbünk számára jóval kevésbé vonzó állatról, a medúzáról is. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

NÉGYSZEREPLŐS VÁLTOZAT
Thomas Vinterberg – Tobias Lindholm: Még egy kört mindenkinek / Városmajori Szabadtéri Színpad, Orlai Produkció

Az alkohol vagy bármely bódítószer mint munkaeszköz (és / vagy munkaártalom) nem újkeletű témája az irodalomnak; Szádeq Hedájat A vak bagoly című kisregényének tolltartófestőjétől az azt a Perzsiában idéző Hajnóczy Péterig számtalan példát sorolhatnánk. PETHŐ TIBOR KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

GUILTY PLEASURE
Bocs, félrement! / Orlai Produkciós Iroda, Belvárosi Színház

Orlai Tibor előadásainak egy része a tuti siker receptje szerint készül, másik része pedig merész, kockázatos vállalás, a minden értelemben vett bukás lehetőségét megengedő bátor kísérletezés. Mielőtt megnéztem volna a Bocs, félrement! című vígjátékot, azt gondoltam, ez az előadás a két kategória közé csúszik. Tévedtem. SZEMERÉDI FANNI KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

ERDÉLYI RÓDSÓ
Paczolay Béla: Kalandorok

Magyarországon nem létező műfajban elsőfilmes rendező szívesen kipróbálná magát. Fiktív apróhirdetésünk aligha vonzaná támogatók hadát (a nézőkről nem is beszélve), a Kalandorok című film mégis hasonló recept alapján készült. Illetve szerencsére nem egészen. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez