Az egyműves kamarakiállítás olyan, mint a belga praliné: ha „ennyi pénzért ilyen keveset” adnak, akkor minden ízt ki kell élvezni. Erényt csinál a szükségből: jobban kell figyelnie az óriástárlatok káprázataira szocializált nézőnek. RÉNYI ANDRÁS ELEMZÉSE.
Egészen különleges, első blikkre tán kissé morbidnak is tűnő lineupot állítottak össze számunkra a párhuzamos holland-flamand kulturális hét alkalmából. MINEK KRITIKÁJA.
A Worldwideheroshow a nézői interaktivitás önfeledt ünneplése: már ici-pici bátorságért és tétova szereplés-kísérletért is kényeztetés és nagyon is jól eső reflektorfény jár. A Space Színház előadásában a néző a főszereplő és őérte van minden. RÁDAI ANDREA BESZÁMOLÓJA.
John Cassavetes 1977-es Premier című filmje egy középkorú színésznő szemszögéből mutatja be színház és valóság könyörtelen összefonódását. KELEMEN ORSOLYA ÍRÁSA.
Az idei holland kultfeszt két könnyedebb darabbal (Tiramisu, Minden a szeretet), egy kísérleti mozival (A tél csendje) és egy igazán ütős, a francia új hullámot idéző alkotással (Guernsey) próbált betekintést nyújtani az elmúlt évek holland filmkínálatába. HUNGLER TÍMEA ÖSSZEFOGLALÓJA.
A Nincs Lehetetlen Holland Kultfeszt programján szerepelt Keren Levi és Ugo Dehaes táncelőadása, a Couple-like (Mint egy pár). Ennél talán csak egy torony elhordása jelentett volna nagyobb fizikai teljesítményt. SISSO KRITIKÁJA.
Első hallásra – és látatlanban – morbid ötletnek tűnik egy az egyben, hangról hangra lemásolni egy régmúlt produkciót – de el kell ismerni: a gesztus olykor értékelhető. S persze az sem mindegy, hogy az elszánt tribute-zenekar mit is akar felidézni a közönség lelkében. MINEK KRITIKÁJA.
Színházi események próbálnak találkozásra bírni nem szokványos színházi helyszíneken. A vizuális meditáció mozi helyett a Moszkva térre települt, egy kedves színházi játék pedig a Toldi mozi kávézójába költözött. SZ. DEME LÁSZLÓ BESZÁMOLÓJA.