Elena Ferrante 2020-ban megjelent művének netflixes adaptációja újra csak kedvez a jellegzetesen nápolyi miliőhöz vonzódó nézőknek, kiváltképp azoknak, akik az olasz írónő regényeit olvasóként is kedvelik, falják, vagy épp (urambocsá’) bibliaként forgatják azokat. SUGÁR BERTALAN ÍRÁSA.
A Charles Addams-féle, 1930-ben napvilágot látott képregénynek, az Addams Familynek és Tim Burtonnek több mint 30 évet kellett várnia, hogy útjaik ténylegesen is keresztezhessék egymást. FÁTRAI KATA ÍRÁSA.
Talán az év legjobban várt folytatása volt a Tőrbe ejtve második része, amely ismét tekintélyes színészgárdával és csavaros történettel igyekezett a krimikedvelők kedvében járni. Pedig talán épp ők csalódhattak a legnagyobbat, miközben a film remek szórakozást nyújt paródiaként vagy társadalomkritikaként. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
A legtöbb szerzői filmes karrierjében elérkezik az a pillanat, amikor saját stílusát nevetséges túlzásokig fokozza – az ötszörös Oscar-díjas mexikói rendező esetében egyáltalán azt nevezhetjük kisebb csodának, hogy ez csak a Bardo, egy maroknyi igazság hamis krónikájával következett be. BECSÁGH DÁNIEL KRITIKÁJA.
Guillermo del Toro Pinokkió feldolgozása kicsiknek és nagyoknak szóló mágikus-realisztikus tündérmese, egyben kiáltvány az animáció mint művészeti forma szépségéről. Szerencsére mindkét téren kiemelkedőt nyújt. BOZÓ ANTAL KRITIKÁJA.
A Netflix kosztümös drámája nem csupán az egykori botránykönyv legújabb adaptációja: a túlfűtött pillanatok és a meztelenkedés mögött felsejlik a patriarchális normák közötti őrlődés állapota és az abból való szabadulás lehetősége. KISS DALMA KRITIKÁJA.
A 19. századi Írországban, a pusztító éhínség közepette talán csak a csoda segíthet. És bár ez meg is érkezik, de vajon tényleg lehet hinni benne? Sebastián Lelio filmje a valóság, hit és illúzió kérdését feszegeti a krimiként is működő történetben. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
A Netflix sikerszériája elérkezett a zűrös ’90-es évtizedhez, mely a brit királyi család botrányoktól hangos időszakának számít. Házasságok mentek tönkre, sérült a monarchia szuverenitása, miközben a sajtó minden korábbinál nagyobb hatalomhoz jutott. KISS DALMA CIKKE.
A gyanútlan néző, aki sosem hallott még Dahmerről, a szokásosnál is groteszkebb és elképzelhetetlenebb valósággal lesz kénytelen szembesülni, ha a Netflix sorozatát választja. A milwaukeei kannibálként emlegetett sorozatgyilkos történetének nem ez az első filmes feldolgozása, de reméljük, az utolsó. SUGÁR BERTALAN CIKKE.
Alig lehet szavakat találni Edward Berger adaptációjához, amely 1930 és 1979 után harmadjára filmesíti meg Remarque leghíresebb regényét. Azért is, mert a kép és zene elemi hatása, az első világháború naturalisztikus nyersessége miatt ez a legszűkszavúbb verzió. Ám annál felkavaróbb. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
Egy újabb sorozatgyilkosos film a Netflixen, legyintenénk, pedig a dán rendező Tobias Lindholm most sem enged az általa képviselt minőségből. Megrázó drámája, A másik nővér arról a Charlie Cullenről mesél, aki becslések szerint az egyik legproduktívabb gyilkos lehetett a kriminalisztika történelmében úgy, hogy elvileg a gyógyításra esküdött fel. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
A Netflix sokadik nagyszabású sorozata, a Sandman nagy elképzelésekkel indult neki a kultikus képregény adaptálásának. A próbálkozás, ha néhol meg is botlott az út során, végül értékes és értő feldolgozásnak bizonyult. BOZÓ ANTAL CIKKE.
Joyce Carol Oates regénye alapján készült el Marilyn Monroe új, rendhagyó és messze nem hivatalos életrajzi portréja. A fiktív elemekkel jócskán átitatott Szöszi a „szőkeség” és világhír árnyékos oldalát mutatja be. Egy szerep felkavaró mellékhatásait. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND KRITIKÁJA.
A Netflix nyári felhozatala évről évre egyre kétségbeejtőbb. Idei utolsó nagy dobásuk, a Day Shift bár az elfogadhatóbb próbálkozások közé tartozik, még így sem javít túl sokat a helyzeten. BOZÓ ANTAL KRITIKÁJA.
Darálós, faltól falig akciókat, szórakoztató ellenszereposztást és kihagyott ziccerek sorát hozza a Netflix eddigi legdrágább filmje, a nyár nagy durranásának ígért kémzúzda. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.