Megint politikai színház, megint Alföldi Róbert rendezésében. Nem unjuk, mert az ember nehezen tud ráunni a valóságra. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
Megvan az az emléke az olvasónak, amikor egy rokonnál tett látogatáson az egyetlen érdekes tárgy az elérhetetlen magasságban nyújtózkodó porcelán hattyú vagy a furulyázó juhászlegény volt? RÁDAI ANDREA ÍRÁSA.
A Centrál Színház célkitűzése pofonegyszerű, mégis egyedülálló: olyan zenés színházat akar a fővárosba, amelynek tétje is van. December végén például nem egy, hanem rögtön három Chicagót mutattak be. FRAUENHOFFER GYÖRGY KRITIKÁJA.
Mit adnánk azért, hogy megtaláljuk az élet értelmét? A kedvenc ruhánkat? A naplónkat? A kiskutyánk fejét? Exhumált kistestvérünket? Egyik testrészünket? Ha a lelkünket adjuk az ördögnek, akkor is nagy a dilemma, biztosra megyünk-e. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
Bizony nem könnyű szüleink gyermekének lenni, s legalább ennyire nehéz gyermekünk szüleinek lenni. Még szerencse, hogy egy derűs, felszabadult bábszínházi előadás keretében is szembe lehet nézni e csöppet sem egyoldalú bonyolultsággal. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA.