Bagossy László Tartuffe-rendezésében mindenki és minden feláldozható. Egy család nyugalma a hatalomért, egy előadás egyetlen jó ötletért. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
Még be sem léptünk a színházterembe, már kezdődik is a játék: az előcsarnokban lebeg az Éjszaka, és az oszlopok közt felfelé fürgén és ügyesen közlekedő Merkur társalog, vitatkozik vele. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
„…ki nem nyílt ejtőernyőjű deszantosok, zuhanunk a világegyetem jeges magánya felé”: a beharangozók egyikét épp úgy nem kell teljesen komolyan venni, mint a többi előzetest, melyeknek nagy szavai lötyögnek a vékonyka és hosszúcska előadáson. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Harpagon egy beteg társadalom démonikussá rajzolt, beteg képviselője, de a pénz életfontosságának megítélésében a többiek, a fiatalok sem sokkal különbek nála. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.
Nagy mesterek, ha találkoznak: az érett Molière és a megszokott formáját hozó Silviu Purcărete a debreceni színházban adtak randevút egymásnak. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
A címszereplő éhkopp-estebédet készíttet elő, hogy muszájból vendégül lássa öregedő szíve ifjú választottját, Mariane-t. A vacsoratervezés során a fukar házigazda takarékos ötletekre jut: „…valami finom kis sűrű bab jó zsírosan, hozzá egy kis marhadarálék…” TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Ha a morált a többség pressziója s nem az általánosan elfogadott etikai mércék szabják meg, ha a független véleményt megtorolják, a szabad gondolkodó egyik lehetséges útja a társadalomból való kivonulás. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.
Az istenek jogtalanul viselkednek, az áldozatok tehetetlenek, fellebbezésnek helye nincs. Épül a ház, szól a sláger, mulat a nép. Porsche, szerelem, száguldás. Közben megtanulhatunk nevetni is – elsősorban magunkon. KELEMEN ORSOLYA ÍRÁSA.
„Ez egyáltalán nem Molière. Pontosabban teljesen az. A fene se tudja, hogy csinálják.” Karsai Györgynek a premier után közvetlenül tett sommás nyilatkozatát olvasva csak bólogathatunk. A kritikusok azért megpróbáltak utánajárni, ezt most hogy is csinálták. JÁSZAY TAMÁS KRITIKAI SZEMLÉJE.
Amikor Petri György 1994-ben zseniálisan magyarította-újrafogalmazta a Mizantrópot, Molière amúgy is keserű megállapításába a maga és kortársai életérzését vetítette bele: „Ez a kor oly perverz és becstelen!” Napjaink valóságáról ennél is lesújtóbb Gothár Péter véleménye. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.
A hegy és Mohamed is eszünkbe juthat a Katona új vállalkozása kapcsán: az év végéig megjelenő, tíz színházi előadást tartalmazó DVD-sorozat a nézők színházba (vissza)szoktatásában is jó szolgálatot tehet. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.