A Víziváros urbanisztikai ínyencség. Duna-bestiárium. Gondolkodás nyelvről és identitásról. Krimi. Felnövéstörténet. Hosszú, regényes esszé az épített környezetről. Magánmitológia-gyár. HUTVÁGNER ÉVA RECENZIÓJA.
Boldizsár Ildikó több, mint harminc éve foglalkozik mesekutatással.Meseterápiás módszerei segítségével krízishelyzetek értelmezését és szabadulási útvonalainak feltérképezését valósítja meg. Új kötetében hat csoportterápiás esettanulmány leírásával invitál minket kószálásra mélységeink ösvényein. SZARKA JUDIT RECENZIÓJA.
Miközben a művészet, különösen a kortárs építészet és dizájn területén napjainkban meghatározóak a minimalista tendenciák, addig a nemzetközi kiállítási politikában az utóbbi időben különösen népszerű a barokk kor és annak nagymesterei. A Kunsthistorisches Museum kiállítása az itáliai barokk két főalakjára fókuszál.BORDÁCS ANDREA KRITIKÁJA.
Az álomról való gondolkodás egyidejű az emberi eszmélkedéssel. A legősibb írásos források is arról tanúskodnak, hogy az emberek figyeltek az álmaikra, próbálták értelmezni, magyarázni őket. Balázs Géza kötete az antropológiai nyelvészet eszközeivel közelít álmainkhoz. HUSZÁR ÁGNES RECENZIÓJA.
Majtényi György könyve egyáltalán nem Kádár Jánosról szól. Hanem Cséplő Gyuriról, Váci Mihályról (mond ez a név még valakinek valamit?), a lottónyertesekről és az alattvalók leveleiről. KONOK PÉTER RECENZIÓJA.