Az előző hétvégére jellemző pesti kritikusinvázió nélkül, ellenben zsúfolt ház előtt került sor a fesztivál utolsó operaprodukciójára, a Lett Nemzeti Opera vendégjátékára. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
A miskolci operafesztivál nemcsak operaelőadásokat és színházi programokat jelent, de utcai koncerteket, bábelőadásokat is. Megkockáztathatjuk, egy helybéli leginkább ez utóbbiak révén érzi meg, hogy a városban épp egy fontos fesztivál zajlik. KOLOZSI LÁSZLÓ CIKKE.
A Nagy Moszkvai Klasszikus Balett június 19-én Johann Strauss-gálával (álszerénységet nem ismerő alcíme szerint egyszersmind briliáns divertimentóval) örvendeztette meg a Miskolci Operafesztivál közönségét. MALINA JÁNOS ÍRÁSA.
Richard Strauss Ariadne auf Naxosát a Pozsonyi Nemzeti Színház társulatának parádés előadásában láthatta az Operafesztivál közönsége június 18-án. MALINA JÁNOS KRITIKÁJA.
Engedelmet a gyermekded hasonlatért, de a közönség bizony úgy van a tenorokkal, akár a Pompom-béli molett szárnyas a csokoládéval. Lehet a tenor lírai vagy spinto, nyalka vagy köpcös, szemüveges vagy épp beszédhibás – a rokonszenvező érdeklődés garantált. És ez így is van jól. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
A német Wozzeck és az orosz Lulu után egy – nagyobbára – magyar kivitelezésű Mózes és Áron-produkcióval tette fel a koronát az új bécsi iskola operatermésének idei enciklopédikus bemutatására a Miskolci Operafesztivál. MALINA JÁNOS KRITIKÁJA.
Árendás Péter, a Honvéd Táncegyüttes Zenekarának vezetője volt a Bartók+Kodály előadás szíve, Zsuráfszky Zoltán koreográfus pedig az esze. Ész és szív egyet akart: örömet szerezni. KOLOZSI LÁSZLÓ CIKKE.
A miskolci operafesztivál vendége volt Matthias Rexroth neves kontratenor-énekes, aki Eytan Pessen zongorakíséretével a zsinagógában adott hangversenyt június 27-én délután. MALINA JÁNOS KRITIKÁJA.
A rá minden tekintetben jellemző könnyedséggel teljesítette a King’s Singers a miskolci fesztivál ez évi tematikájával járó penzumot: a Kossuth utcai református templomban június 16-án adott koncertjük fele bécsi szerzők – Schubert, Johann Strauss és Brahms – műveiből állt. MALINA JÁNOS ÍRÁSA.
Nyilván a Haydn-év is közrejátszik abban, hogy a L’infedelta’ delusa, Haydn egyik legfelszabadultabb színpadi mókája, hovatovább az operarepertoár standard részévé válik. MALINA JÁNOS KRITIKÁJA.
Kassa, Kolozsvár és Miskolc együttműködése révén, s az Európai Unió támogatásával jött létre az a zenés múltidézés, amelynek első koncertjét a Miskolci Jégcsarnokban rendezték. Káel Csaba vetítettképes előadással kísérte Beethoven muzsikáját. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
Az ideális hangversenyteremnek bizonyuló miskolci zsinagógában adta elő a bécsi illetőségű vokális zene egyik csúcsteljesítményét, a Winterreisét Polgár László és zongorista partnere, Polgár Judit; a dalok szövegének magyar fordítását Hegedűs D. Géza tolmácsolta. MALINA JÁNOS ÍRÁSA.
Egy ellentmondásos Lulu után káprázatos előadással búcsúzott Miskolctól a Moszkvai Helikon Színház. A főszereplő Mozart volt, na meg a rendező, Dmitrij Bertman. CSONT ANDRÁS KRITIKÁJA.
A Miskolci Operafesztiválon vasárnap este nem Bécsé és a bécsieké, hanem Bartóké volt a főszerep. Juronics Tamás két Bartók-művet rendezett. KOLOZSI LÁSZLÓ CIKKE.
A moszkvaiak Luluja után a másik nagy Berg-operát egy anyanyelvű társulat hozta el Miskolcra. És úgy is adták elő: anyanyelvi evidenciával és természetességgel. A fesztivál eddigi csúcspontját láttuk-hallottuk. CSONT ANDRÁS ÍRÁSA.