„Nem járul hozzá lelki kultúránk elmélyítéséhez.” – írta a Farsangi lakodalom 1924-es ősbemutatójáról Tóth Aladár zenetörténész-kritikus, és ezen mondatával ma sem lehet igazán vitába szállni. A szöveg és a zene eleve nem kiemelkedő, s ráadásul majd’ száz évvel később Almási-Tóth András úgy döntött, hogy az elfeledett vígoperában még önnönmagát is kifejezi. ESZTERGÁLYOS MÁTÉ ÍRÁSA.
ÉLETEM…! Poldini Ede: Farsangi lakodalom / Eiffel Műhelyház
Tovább a cikkhez