Az emberek nem tanulnak és nem felejtenek: Alföldi Róbert vicces tandrámát rendezett az Átriumban Fassbinder 1974-es filmje nyomán. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
„Nem mondok le. Nem mondok le.” Hajtogatja csökönyösen, magába roskadva, kis durcával a hangjában az ország első embere Alföldi Róbert új rendezésének a vége felé. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
De nem csak Kerényi Imrének ám, hanem mindazoknak, akik minimális empatikus készséggel sem rendelkeznek ahhoz, hogy mások helyzetébe képzeljék magukat egy percre. Szóval rengeteg embernek Magyarországon. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
A kettes villamos Müpába vezető kellemes útvonalát ezúttal felváltja a döcögős alternatív buszjárat és nyikorgós átszállás. A jegylyukasztós-helykeresős-hirtelenfékezős mizéria hangos panaszra fakaszt egy szépen rajzolt arcú, fáradt asszonyt. Nyomában mosolygós, halmozottan sérült fia. SEBESTYÉN RITA ÍRÁSA.
Par excellence költő – javasolta a sorozatszerkesztő Keresztury Tibor az áprilisi vendég bemutatásán töprengő Winkler Nórának. És igaza is volt, hiszen Kovács András Ferenc költői műfajok univerzumát zongorázza végig könnyed kézzel, gyakran idegennek tűnő maszkok mögé rejtőzve. Nem meglepő módon a színházi metafora és gyakorlat sem áll távol tőle. Az est csak most kezdődik, és lesznek itt még képzőművészeti meglepetések is. SEBESTYÉN RITA ÍRÁSA.
Bármennyire is szeretném – márpedig szeretném; nagyon, szenvedélyesen – a MÜPA Üvegtermében zajló Literárium-sorozat Kukorelly-estjét kiemelni időben és térben, szűkebben és tágabban tekintett társadalmi és politikai kontextusából, egyszerűen esélytelen. SEBESTYÉN RITA ÍRÁSA.