A Dühöngő, az Anyaszínház és az RS9 Színház közös előadása a szálakat ügyesen kézben tartva mutatja meg: hiába mossuk arcunkat másban, ha közben tükörbe se tudunk nézni. KISS LÓRÁNT KRITIKÁJA.
Nem íróként vagy rendezőként ismerjük Botos Éva nevét, az általa gründolt csRSnyést most mégis a Színikritikusok díja várományosai között találjuk az évad legjobb független színházi előadásainak listáján. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA.
A temesvári fesztivál programját jó pár éve azonos szempontok szervezik: ebben a régió román, magyar, német és szerb színházaira irányuló figyelem egyszerre van jelen a magyarországi független társulatok munkáival, magyarán a (multikulturális) helyzet adottságai és a színházi progresszivitás iránti érzékenység egymást nem kizáró kettőse kerülnek egymás mellé. VARGA ANIKÓ ÍRÁSA.
A nézőtérrel szembeszegezett festmény nem sokáig terelheti el a gondolatokat: éles penge szabdalja darabokra. Csupán a képkeret marad meg, azon keresztül láthatjuk a koszlott falakat és a kaotikus történések sorát. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
Teljesen valószínűtlen, hogy a Zsámbéki Színházi Bázis több mint két évtizedes történetében senkinek nem jutott eszébe A kékszakállú herceg várát előadni a „hatlyukú”-nak nevezett rakétasilóban. Pedig így van: Menszátor Héresz Attiláé az első zsámbéki Kékszakállú-adaptáció. MARKÓ RÓBERT KRITIKÁJA.
Politika és manipuláció, kenőpénz és terrorveszély, lobbik és korrupció, a jelen bűnei és nyolcvankilenc örökösei népesítik be a Stúdió „K” összes tereit A Danton-ügy magyarországi ősbemutatóján. Akinek nem inge, nem fogja magára venni, a többiek meg úgysem jönnek el. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.