Karim Daoud nekiiramodik a terem közepéről, és pont mellettem ugrik rá a falra, hogy átmászhasson rajta és átugorja. Persze a színház fedett. De hol egyik, hol meg másik irányba csapódik a falnak, közben nem esik rá senkire. Aztán rámnéz, majd lefekszik, és a kinyújtott lábamra hajtja a fejét. Érezni, ahogy reszket. SZÉKELY ÖRS ÍRÁSA.
A MÁS NEVÉBEN In unserem Namen / Maxim Gorki Theater, Berlin
Tovább a cikkhez