2022 nyarán a világ legismertebb performanszművésze majd' egy tucat kollégáját engedte rá az amszterdami Carré Színház összes terére. Milyen meglepetéseket tartogatott az épület, a performerek és a nézők találkozása? KERÉNYI ÁDÁM ÍRÁSA.
Aki átment a falon címmel magyarul is megjelent a performanszművészet úttörő nagyasszonyának, Marina Abramovićnak a memoárja. Határainkat próbálgató kötelező olvasmány. KÁNTOR VIOLA RECENZIÓJA.
Szűkszavúságában is megrendítő Vojnich Erzsébet Műterem címmel az Óbudai Társaskör Galéria pincehelyiségébe berendezett tárlata. Berendezett, mondom, mert nehéz ezt a mindössze öt festményt klasszikus értelemben vett kiállításnak – és nem, mondjuk, egyetlen installációnak nézni. RÉNYI ANDRÁS ÍRÁSA.
A Műcsarnokot és fiókintézményeit önnön galériájaként kezelő, igazgatói feladatai mellett a főkurátor szerepét is betöltő Gulyás Gábor legújabb vizuális opusa ugyan az általa feltett álkérdésekre nem ad választ, ellenben megismerhetjük személyes preferenciáit. DÉKEI KRISZTA KRITIKÁJA.
Marina Abramović válasza arra, hogy miről beszélgetett a holland királynővel az előadás amszterdami premierje után: „Legelőször arra volt kíváncsi, hogy milyen érzés ennyi intimitást kiteregetni a színpadra. Mélyen a szemébe néztem, és azt válaszoltam: felszabadító.” JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
A világhírű szerb művésznő több évtizedes pályafutása során összeszabdalta, megégette, megmérgezte, megfojtotta magát, és a tűrőképesség határáig préselte, ostorozta, szúrta, pörkölte testét és lelkét. A Mélycsarnokban inkább a művész neve üt – az viszont nagyot. FÜRTH ESZTER ÍRÁSA.