Ismerős szerző, ismerős dráma, ismerős szöveg. Minden ismerős ebben az előadásban, de vajon az ismerős tud-e valami új élményt nyújtani? Vagyis az ismeretlen izgalma megteremthető-e az ismerős helyzetekkel és karakterekkel? HORNOK MÁTÉ ÍRÁSA.
Két jó színész, egy jó zenész, két mikrofon, egy elektromos gitár és egy mindent megfigyelő, az arcokat közelről pásztázó, azokat időnként eltorzító kamera. A Bódi Attila regénye alapján készült előadás két órában mindent elmond arról, miért volt szükségszerű Ceaușescu diktatúrájának bukása. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
Elrepült öt(ven) év: „Retromadár már nem itt lakik” – hangzik el többször a mondat a marosvásárhelyi társulat új bemutatójában. Szerencsére ezúttal nem (sem) mondanak igazat a szereplők. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Nagy elvárásokkal érkeztem Marosvásárhelyre színházat nézni korábbi sok pozitív tapasztalatom miatt. A showcase-re kiválasztott négy előadás közül viszont csak egy váltotta be a hozzá fűzött reményeimet. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
A Thália Színház Humor Fesztiváljának alighanem legnagyobb meglepetése volt a vásárhelyi Tarelkin halála. Már abban az értelemben, hogy erre a fesztiválra kapott meghívást; ilyen és hasonló című darabok ritkán vonzzák az önfeledt kacagásra vágyó publikumot… URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
Jó és rossz színház között jobbára annyi a különbség, hogy a szóban forgó intézmény hogy tekint közönségére: gondolkodó vitapartnerként vagy üresfejű birkaként. A marosvásárhelyi színház jó. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
Nem a legújabb székely vicc, de akár az is lehetne. „Ápolni kell a hagyományt, barátom!” – mondja az egyik szakmabeli a másiknak. „Ápolni?! Miért, talán beteg?” KRÁLL CSABA BESZÁMOLÓJA.