A Bartók Tavasz keretein belül megvalósuló színházi programok különleges koprodukciókban jöttek létre. De vajon minden alkalommal kiegészítik egymást az együttműködő partnerek? Mi történik akkor, amikor nem? KESZTE BÁLINT ÍRÁSA.
A színház egyik legfontosabb belpolitikai kérdése mostanság kétségkívül az, hogy miként lehetne ennek a jelenkori mediális viszonyok közt archaikusnak számító közegnek megnyerni a fiatal közönséget. A színházi előadások népszerűsítése azonban leginkább célja és nem témája szokott lenni a színházpedagógiai foglalkozásoknak. KRICSFALUSI BEATRIX ÍRÁSA.
Hegedű, trombita, cimbalom – három prímás egy csárdában. A szuperkoncert művészetfilozófiai elmélkedésekre is alkalmasnak bizonyult, igaz, elsősorban az előadás átlagossága miatt. ASZÓDI MÁRK KRITIKÁJA.
Máig nem sikerült dűlőre jutnom azzal kapcsolatban, hogy a pécsi EKF pályázatban kezdettől fogva hangsúlyos „Pécs a Balkán kapuja” szlogent dicsekvésként vagy panaszkodásként kell-e fölfogni. MILBACHER RÓBERT ÍRÁSA.
Heroikus erőfeszítések árán elkészült és vetíthető állapotban érte el – igaz, szinte az utolsó pillanatban – az idei filmszemlét Mundruczó Kornél negyedik nagyjátékfilmje, a Delta. TAKÁCS FERENC KRITIKÁJA.