Minél több előadást láttam a halálról, annál inkább úgy éreztem, élni akarok. Itt, ebben az országban. MOHAI ALETTA BESZÁMOLÓJA.
Ismerjük (és kedveljük) Urbán András in-yer-face színházát, ahol a színész ököllel vág minket orrba, miközben kajánul fülünkbe suttogva jelzi, hogy csak viccelt. A nézés költészetének azonban egészen más a hatásmechanizmusa. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
Végre észhez tértek a Kosztolányi társulatának színészei. Nagyon reméljük, hogy Urbán András, az előadás rendezője, a színház igazgatója hallgat rájuk. És a szívére, ha van neki. PROICS LILLA LELEPLEZŐ KRITIKÁJA.
Vannak igazságok, amelyekkel nem akarunk szembesülni. Saját felelősségünk, a befolyásolhatóságunk, minden, amiért hibáztathatók vagyunk… Szeretnénk ezeket elfelejteni, de a színház nem engedi: arcunkba vágja az igazságot. BÁLINT ZSÓFIA ÖSSZEFOGLALÓJA.