A világban, amit Andrei Șerban Hedda Gablere felmutat, nincs hatalmon kívüliség. Ez szervezi az emberi viszonyokat, itatja át egészében a társadalmi harcmezőt. Még ha folyton alakul is a szereplők státusa, erősen hierarchikus viszonyrendszerben marad. VARGA ANIKÓ KRITIKÁJA.
Kolozsvári Állami Magyar Színház
ÉLET, ELVISELHETETLEN
RAGÚZAIAK RÓMÁBAN Marin Držić: Dundo Maroje / Kolozsvári Állami Magyar Színház
A műsorfüzetben a horvát rendező kétórás előadást ígér, de a tényleges időtartam majd’ duplájára duzzadt. A rendezői elképzeléssel valami nem stimmel, ha a tervezett és a megvalósult projekt időtartama között ekkora az eltérés. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.
AZ ARANY ÁRA Gianina Cărbunariu: Verespatak – fizikai és politikai vonalon / Kolozsvári Állami Magyar Színház
A fiatal román drámaírók egyik legjelesebbje, Gianina Cărbunariu elszántan kutatja színházi eszközökkel az őt körülvevő világot. Legutóbb azonban alig jutott tovább a kérdésfelvetésnél. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
MÉRTÉKTELENÜL Shakespeare: Mértéket mértékkel / Kolozsvári Állami Magyar Színház
Ha a recenzens semmi mást nem látott volna az évadban, csak a kolozsvári színház erőteljesen a mára reflektáló Shakespeare-jét, akkor is biztos volna abban, hogy a szezon egyik legjelentékenyebb vállalkozásáról van szó. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
TRÉFA, SZATÍRA, IRÓNIA ÉS MÉLYEBB ÉRTELEM Büchner: Leonce és Léna / Kolozsvári Állami Magyar Színház, POSZT 2011
Büchner objektív okok miatt nem rajzolhatta meg a Leonce és Lénában nyíltan szatirikusan korának társadalmát. Tompa Gábor színházi világában nincs helye a direkt társadalomkritikának, ezért úgy teatralizálja a darabot, hogy a végeredményben desztillálódik a XIX. és a XXI. század. PAPP TÍMEA CIKKE.
LEPKÉK A REFLEKTORFÉNYBEN Csehov: Három nővér / Kolozsvári Magyar Állami Színház, EKF 2010
A pontosan komponált előadás legimpozánsabb (véletlen) pillanata Pécsett az a pillangó volt, amely a felgyulladó világítással együtt betévedt a színpadra. A nagy, barna lepke sokáig kereste a kiutat, épp úgy, ahogy a három nővér próbál kiszabadulni a vidéki nihilből. OROSZLÁN ANIKÓ ÍRÁSA.
SÁRBÓL POÉZIS Csehov: Ványa bácsi / Kolozsvári Állami Magyar Színház
Tényleg ennyi lenne az egész? Egy üres színházépület, néhány elsőrangú színész, a dráma elmélyült ismerete és egy kivételes rendező. Pofonegyszerű és pokoli nehéz egyszerre. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
AKÁR EGY KUTYA! Shakespeare: III. Richárd / Gyulai Várszínház és Kolozsvári Állami Magyar Színház – IV. Shakespeare Fesztivál, Gyula
Ezzel a mondattal búcsúzik Josef K. az árnyékvilágtól, miközben arra gondol, hogy a szégyene talán még túléli őt. Hogy a mindenen, vagy inkább mindenkin túl lévő III. Richárdot többek között ez a kérdés sem izgatta az utolsó pillanatban, arra fogadni mernék. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
ISTENI SZÍNJÁTÉK Puccini: Gianni Schicchi
A halott Buoso Donatinak felkötik az állát, a miénk viszont leesik. A kolozsváriak produkciója nyíltszíni csoda, minden ízében kidolgozott dévaj mulatság, s ami a legmeglepőbb: Purcărete rendezése meg sem kísérli maga alá teperni Puccini egyfelvonásosát. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
HELYI ÉS MESSZIRŐL JÖTT HULLÁMOK Interferenciák Fesztivál, Kolozsvár
Kolozsváron az első hivatásos színi előadást 1792. december 17-én tartották a Rhédei-ház egy évre ingyen átengedett színpadán. A 215. születésnap „előestéjén”, november 30. és december 10. között nemzetközi fesztivállal ünnepeltek a Szamos partján. PAPP TÍMEA KRITIKÁJA.