Kolozsvári Állami Magyar Színház

TRÉFA, SZATÍRA, IRÓNIA ÉS MÉLYEBB ÉRTELEM
Büchner: Leonce és Léna / Kolozsvári Állami Magyar Színház, POSZT 2011

Büchner objektív okok miatt nem rajzolhatta meg a Leonce és Lénában nyíltan szatirikusan korának társadalmát. Tompa Gábor színházi világában nincs helye a direkt társadalomkritikának, ezért úgy teatralizálja a darabot, hogy a végeredményben desztillálódik a XIX. és a XXI. század. PAPP TÍMEA CIKKE.

Tovább a cikkhez

AKÁR EGY KUTYA!
Shakespeare: III. Richárd / Gyulai Várszínház és Kolozsvári Állami Magyar Színház – IV. Shakespeare Fesztivál, Gyula

Ezzel a mondattal búcsúzik Josef K. az árnyékvilágtól, miközben arra gondol, hogy a szégyene talán még túléli őt. Hogy a mindenen, vagy inkább mindenkin túl lévő III. Richárdot többek között ez a kérdés sem izgatta az utolsó pillanatban, arra fogadni mernék. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

ISTENI SZÍNJÁTÉK
Puccini: Gianni Schicchi

A halott Buoso Donatinak felkötik az állát, a miénk viszont leesik. A kolozsváriak produkciója nyíltszíni csoda, minden ízében kidolgozott dévaj mulatság, s ami a legmeglepőbb: Purcărete rendezése meg sem kísérli maga alá teperni Puccini egyfelvonásosát. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.

Tovább a cikkhez