A Godot Intézetben nyílt látványos, gazdag, szórakoztató, kalandos és jelentős kiállítás nem apró elmozdulást, finom változást hoz a tíz évvel ezelőtti nagy műcsarnoki tárlathoz képest, hanem fordulatot, amely mégsem veszélyezteti az életmű egységét. RADNÓTI SÁNDOR KRITIKÁJA.
Beszéljünk magyarul: Nagy István művészeténél erősebb érzelmi nyomatékot nem lehet adni a Trianon-évfordulónak. P. SZŰCS JULIANNA KRITIKÁJA.
Bár nagy volt a kísértés, hogy – a legutóbbi, Aranykorok romjain című kiállítás, illetve könyvbemutató után szabadon – a cikk a „Kieselbach aranykora” címet kapja, végül minden szkeptikus felhangot nélkülözve a tárgyilagosság mellett döntöttem. SIPOS MÁTÉ ÍRÁSA.
Az átfogónak szánt Műcsarnokbeli tárlatot sokakkal együtt az utolsó napon láttam, persze sokan akkor sem – dacból, vagy alapos indokkal távol tartották magukat. A Kieselbach Galéria válogatása rá két napra nyitott. A két élmény közelsége óhatatlanul összehasonlításra ingerel, akkor is, ha a műfaj és a kiállított anyag merőben különbözik. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA.