Lehetséges-e olyan alkotói szándék, amely egy antik drámaszöveget távoli, idegen objektumként akar láttatni a ma nézőjével? JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
Kelemen Zoltán
KŐ KÖVÖN
A TÖRVÉNY KULCSA Arthur Miller: A salemi boszorkányok – Weöres Sándor Színház, Szombathely
Akiket félelemre nevelnek, azok életében a személyes balsors és a társadalmi nyomorúság úgy összeadódhat, hogy a hazugság csodafegyvere pazar pusztítást tud véghez vinni benne. Az ellopott törvény stiklikre való alkalmazása minden esetben királyi út egy közösség megsemmisüléséhez. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
MOLETT HÖLGY VATTACUKORRAL Verdi: Traviata / Budapesti Nyári Fesztivál
Miklósa Erika új szerepet vett a repertoárjára: Violettája elsősorban a kitartás és az akarat diadala. Míg ő becsülettel fáradozott, Anger Ferenc jó és rossz ötleteket egyaránt kipróbált a Margitszigeten. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
NYÁR, SÁBA, MADARAK Goldmark: Sába királynője / Budapesti Nyári Fesztivál
A Sába királynőjének margitszigeti premierjén minden együtt volt: megfelelő helyszín, kiváló énekesek és zenekar, remek rendezés. A titokzatos összetevő mégis csak két és fél óra elteltével jelent meg az oldatban. CSABAI MÁTÉ CIKKE.
„HOGY GYŐZTÜNK, HA VESZTETTÜNK?” Székely Csaba: Vitéz Mihály – Weöres Sándor Színház, Szombathely
Értem én, miért lehet ezt a Mihály vajdát nagy román nemzetegyesítő hősként ünnepelni: a 16-17. század fordulóján, ha csak röpke egy esztendőre is, három országot sikerült egyesítenie: Erdélyt, Moldvát és Oláhországot. Székely Csaba drámája egymásra kopírozza egy ember és egy nemzet fölemelkedését. Ja, a bukását is. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.