A jelen ábrázolására Kompolthy Zsigmond a szatíra műfaját vélte a legalkalmasabbnak. Látószögét egy képzelt regényben találja meg, onnan veszi szemügyre a pannon haláltáncot. SZARKA JUDIT RECENZIÓJA.
Sághy Miklós kötete nyolc esettanulmányon keresztül, más-más elméleti keretet alkalmazva mutatja be az irodalom filmes adaptációjának elemzési lehetőségeit. A szerző a XX. század prózáinak és azok mozgóképi feldolgozásainak komparatív vizsgálatával mutat rá, hogyan dolgoz fel egy médium egy másikat. BORBÍRÓ ALETTA ÍRÁSA.
A múlt megismerésének szikár nyelvű krónikása, a traumák kimondásához végletekig lecsupaszított nyelvet használó Aegon-nagydíjas szerző, Barnás Ferenc új könyvet írt. A regénybe lépve ezúttal is a már ismert Barnás-világban járhatunk. NAGYGÉCI KOVÁCS JÓZSEF RECENZIÓJA.
Ha ránézünk a Kalligram kiadóra, könnyen azonosítható képet látunk, s ez a kép némileg különbözik a néhány évvel korábbitól. A Kalligram zömmel magyar szerzőket ad ki, figyel az új, „peremről” bekerült szerzőkre. Megőrizte társadalomtudományi érdeklődését is és nyit a világirodalom „nagy nyelvei” irányába. A portfólió korábbi jellegzetessége, a közép- és kelet-európai irodalom szerzőinek kiadása viszont zsugorodni látszik. MERÉNYI ÁGNES INTERJÚJA.
Lackfi János az egyik legtermékenyebb író a kortárs magyar irodalomban. Elég csak az elmúlt másfél évben kiadott három kötetre (vers, próza, esszé) és a melléjük felsorakozó negyedikre, a Milyenek a magyarok? címűre, idén az Aegon művészeti díjra is esélyes gyűjteményre gondolni. AYHAN GÖKHAN ÍRÁSA.