Ridley Scott Napóleonja jó vicc, aminek hiányzik a csattanója, ígéretes revizionista portré, amit csúnyán összemaszatoltak, és gigászi látványfilm, aminek elsorvadnak az izgalmai – miért nem érződik mégsem kudarcnak? SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
Az éves rendszerességgel jelentkező új Woody Allen-mozi, az Abszurd alak nem fogja újraírni az életművet. Kellemes, ám feledhető szórakozást nyújt. HUNGLER TÍMEA KRITIKÁJA.
Spike Jonze A nő című filmjét egykori társa, Sofia Coppola filmjének, az Elveszett jelentés párjaként is nézhetjük. KOLOZSI LÁSZLÓ KRITIKÁJA.
Paul Thomas Anderson a több Oscar-díjas Vérző olaj után öt évvel hipnotikus erejű két és fél órát kínál nekünk. A mester nyitó képsorain a hajócsavar felkavarta tenger hullámzásának lassított felvételeit látjuk, a zárlatban pedig a főhős egy óriási homoknő mellett fekszik lusta, füstös jazz zenére. Ami a két tengerparti jelenet közt van, arról a vetítés után sokáig lehet beszélgetni. TOROCZKAY ANDRÁS KRITIKÁJA.