Kettészakadt ország fölött marakodó honatyák, honvédő kormánypártiak és idegenszívű ellenzékiek, mindeközben kenyeret és munkát követelő nép. Hol játszódik Alföldi Róbert új rendezése? Természetesen Franciaországban, 1794-ben. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Valakinek az életén nevetgélni mindig felettébb szórakoztató dolog, pláne akkor, ha az illető nincs jelen. Száraz Dénest tulajdonképpen nyilvánosan beszélik ki a háta mögött. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
Terápiás fázisába érkezett Máté Gábor és Horvai István 2003-ban végzett osztályának önéletrajzi ihletettségű, immár a hatodik egynyári részt színre állító közéleti bulvársorozata, melynek jótékony hatásai egyéni és közösségi szinten is reménykeltők. MIKLÓS MELÁNIA ÍRÁSA.
Zsótér Sándor és az operett találkozása korántsem véletlen, mégis: legalább annyira meglepő, mint amennyire szükségszerű. Az egri debütálás legfőbb erénye, hogy az operettjátszás közkézen forgó kliséinek megmutatása mellett bőven jut hely azok parodizálására is. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
A trilógia első részeként 2007-ben bemutatott A nagyratörő méltó, mégis érdektelenebb és rendezőileg problematikusabb folytatása a második darab, mely mielőbb várja a befejező harmadikat, A törött nádszált. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
„Az ember… Felnő és azt se tudja, hogy mivégre.” Hogy Roland Schimmelpfenniget pontosan mióta foglalkoztatják Alice kalandjai, nem tudni. PAPP TÍMEA KRITIKÁJA.