Fábián Péter legújabb darabja a Szegedi Nemzeti Színház Kisszínházában könnyed és mulatságos, a közönség remekül szórakozik, a végén seperc alatt vastapssá rendeződik a tetszésnyilvánítás. „Elkenődött a sminkem, annyit röhögtem, nincs monoklim?” – kérdezi egy nő a férjét mögöttem. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
Jakab Tamás
STAND UP ENSEMBLE
NŐK ÉS EMBEREK Kovács Márton – Mohácsi-testvérek: Johanna, avagy maradjunk már emberek / Szegedi Nemzeti Színház
A Mohácsi-testvérek fogták jól bejáratott formavilágukat és összefésülték a Johanna-mítosszal. A szegedi színház sikeresen halad a művészi újrafogalmazás rögös útján. FRITZ GERGELY KRITIKÁJA.
MEGOLDJÁK Michael Frayn: Függöny fel! / Szegedi Nemzeti Színház
Eljön a pillanat, amikor a színészek ellen nem a világ, hanem ők maguk esküdnek össze, és a rendező csak annyit tehet, hogy magán kívül üvölt a takarásban: „Nem érdekel, oldjátok meg!” JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
HOLOKAUSZT-FELVILÁGOSÍTÁS Závada Pál: Az utolsó üzlet / Szegedi Nemzeti Színház
Nincs új a nap alatt: Závada Pál ismét a történelmi múlt, jelesül a vészkorszak idejéből merített gyúanyagot új, Szegeden színre vitt darabjához, amely a rendezői koncepciótlanság miatt kiteljesületlen színpadi formát ölt. FRITZ GERGELY KRITIKÁJA.
ÖLNI VAGY ÖLELNI? Peter Shaffer: Amadeus / Szegedi Nemzeti Színház
„Ölni, ölelni:/ Összerímel. S aki szívből szeret/ Akár össze is vétheti a kettőt”, írja a Mozart-kortárs Kleist a Pentheszileiában az amazonkirálynő Akhilleusz iránt érzett gyilkos szerelme kapcsán. KÉRCHY VERA KRITIKÁJA.
ZSÓTÉR MESTER ÉS A MARGARITA KOKTÉL Bulgakov: Menekülés / Szegedi Nemzeti Színház
Bulgakov 1928-ban íródott, sokáig cenzúra alatt álló Menekülés című drámája a kor képzőművészetét megidézve egy gigantikus 3D-s avantgárd festménybe ágyazottan jelenik meg a szegedi Kisszínház színpadán. KÉRCHY VERA ELEMZÉSE.