A fák és erdők olyan magától értetődő elemei életünknek, hogy különlegesnek számít, ha valaki csak nekik szenteli figyelmét. Vajon beszéljük-e az erdők nyelvét? Hollán Sándor kortárs alkotóként éppolyan jól beszéli a fák nyelvét, mint a régi korok mesterei, a Szépművészeti Múzeum grafikai kiállítása pedig kísérletet tesz arra, hogy minket is bevezessen ebbe a különleges, hangtalan nyelvbe. SOMOGYI-ROHONCZY ZSÓFIA KRITIKÁJA.
EMBEREK ÉS FÁK KÖZÖS NYELVE Kapuk a létben. A fa motívuma Pieter Bruegeltől Hollán Sándorig / Szépművészeti Múzeum
Tovább a cikkhez