A megrázó drámák mellett az idei Szemrevalón megfértek a húsbavágó témákkal foglalkozó, ám azokat könnyedebb hangvételbe csomagoló vígjátékok is, melyek a modern női lét generációkon átívelő dimenzióit és a multikulturális társadalmat feszítő problémákat vizsgálják. CSOMÁN SÁNDOR BESZÁMOLÓJA.
A debreceni Modem és a budapesti Goethe Intézet közös kiállítása az individuum szentségének korában a leginkább kényelmetlen kérdést feszegeti: mennyire hihetünk még a privát szféra sérthetetlenségében. ZÖLDI ANNA KRITIKÁJA.
Amíg „odafönt” a Katona színpadán a Faust megy, addig mi lent az „alagsorban” (vagyis a Sufniban és a ruhatárban) magunknak keressük, állítjuk össze – mintha mozaikokból – a magunk Faust-töredékeit, miközben lelkekkel kereskedünk. SZEMERÉDI FANNI ÍRÁSA.
Harmadik alkalommal rendezte meg közös filmszemléjét az Osztrák Kulturális Fórum, a Svájci Nagykövetség és a budapesti Goethe Intézet. Az elmúlt év legfontosabb német nyelvű filmjeinek bemutatkozása vegyes összképet mutat: igazán rossz film nem volt, de kiemelkedő munka sem. KOLOZSI LÁSZLÓ ÍRÁSA.
Nyolc kelet-európai zeneszerző művét adta elő a Honnan? Hová? Mítoszok, nemzet, identitások elnevezésű kétestés koncerten az Eötvös Péter vezényelte Ensemble Modern. A zene, úgy tűnik, a XXI. században is alkalmas konkrét gondolatok kifejezésére. ZIPERNOVSZKY KORNÉL CIKKE.
A szövetségi kormány kulturális alapjának támogatásával megrendezett színházi fesztiválon a külügyminisztérium nemzetközi szakembereket lát vendégül. Ilyen az, amikor a szakpolitika úgy tekinti megbecsült és hatékony eszköznek a kultúrát, hogy közben nem instrumentalizálja azt. KRICSFALUSI BEATRIX BESZÁMOLÓJA, 1. RÉSZ.
A hotel, a Goethe Intézet és a Corvin mozi háromszögében találkozunk. Egy rövid beszélgetés, néhány kanál leves és pár szó belefér. Befejeződik a vetítés, és szerencsés lenne, ha Barbara Kaufmann és Andrey Berezin színpadra állva köszönthetné a mozi közönségét. SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA INTERJÚJA.