A slam poetryről mindenkinek van véleménye, azonban felkészült és releváns kérdéseket megfogalmazó kritikust még mindig keveset találunk. Hiszen a hagyományos művészetelméletek felől közelítő irodalmár érthető módon nehezen tud mit kezdeni a műfaj intermedialitásával vagy a költészet programként meghirdetett demokratizálásával. ZÁVADA PÉTER ÍRÁSA
Erika Fischer-Lichte
„SAJÁT NYELVÜK NYAKAZZA LE ŐKET”
Tovább a cikkhez
AZ ELKÜLÖNBÖZŐDÉS ALLEGÓRIÁJA: A KORTÁRS TÁNCOS Kortárs táncelméletek
A Kortárs táncelméletek című kötet legalább kétféle értelemben nevezető hiánypótlónak az ábrázoló művészetek körül kialakult, kialakulófélben lévő hazai elméleti diskurzusban: egyrészt, mert általa végre dekonstrukciós megközelítésben olvashatunk a performativitás jelenségéről, másrészt, mert (ennél fogva) válogatott tanulmányai a hiány ábrázolásának (anti)esztétikájáról, a reprezentálhatatlan reprezentálásának eseményéről értekeznek. KÉRCHY VERA ELEMZÉSE.
NEM MÉLY HANGZÁSÚ Erika Fischer-Lichte: A performativitás esztétikája
John L. Austin, a performativitás szó megalkotója ezt írta saját szüleményéről: „Új szó, elég csúnya és talán nincs is semmilyen különleges vagy nagyszerű jelentése. Egy dolog szól mellette: nem mély hangzású.” NIKLOSZ KRISZTINA ÍRÁSA.