Eke Angéla öt színházban játszik. Van, hogy főszerepet, van, hogy szinte láthatatlanul mozgat bábot, és van, amikor a szerelemprojektjével utazik világ körüli turnéra. Saját bevallása szerint még keresi magát, és mindenfelé szét akar nézni. PAPP TÍMEA INTERJÚJA.
Zsótér Sándor lengő pólós, farmernadrágos alakja fel-feltűnt az általa rendezett előadások nézőterén is. Kíváncsian figyeltem, ahogy láthatatlan karmesterként odaintett a színészeknek, miközben leplezetlen érdeklődéssel követte az előadásokat. BALÁZS NÓRA BESZÁMOLÓJA.
Vajon pofátlanság vagy jogos kritika egy 69-es színművészetis előadás kapcsán a várt nézőgyalázás helyett az alma mater és a tanárok gyalázását választani? Végül is ez a tétje Kelemen Kristóf rendezésének. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
A bábjáték nemcsak gyerekeknek szól, hiszen ez a színház egyik ősrégi és mostanában reneszánszát élő, sokszínű műfaj – e gondolat köré szerveződött a magyar bábosok két bemutatkozó eseménye. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA
Mindenki onnét jön, ahonnét tud, és mindenki ugyanoda tart. A múlt és a jövő elveszett, tudjuk ezt már Székely Csaba drámatrilógiájának első két darabjából, a Szkénében bemutatott harmadik darab, a Bányavíz csak megerősíti mindezt. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
A korrupció és a román-magyar-ultramagyar együttélés témáira íródott Bányavakság helyszíne a Bányavirágból ismerős, reménytelenségbe süppedt erdélyi falu, ahol nem pusztán az alagút végén nem látni a fényt, de a bejárat sem volt túl világos. Ezért aztán mindenki masszívan töményezik útközben. VARGA ANIKÓ KRITIKÁJA.