Hogy valaki büdös migráncs vagy kevésbé, az egészen relatív, ez derül ki a Bábelna – Keleti nyitás című előadásból. De mi lehet az, ami miatt a történelmén végigvonuló, mélyen a lelkébe égett idegengyűlöletét képes lehet feladni a magyar? PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
Dömötör Tamás rendező a Sirályt korszerű formába (televíziós műsort mímelve) helyezi a Dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház stúdiójában. Magamtól rá sem jöttem volna, mi az előadás mintája, mert kortársiatlan módon nem ismertem A gyanú árnyékában-t. Erre az előadás alcímében első ránézésre értelmezhetetlen A betű vezetett rá: „A Csehov árnyékában”. PROICS LILLA KRITIKÁJA.
Ki rendezhetne jobb filmet a csirkéknek Mucsi Zoltánnál? Ki írhatna viccesebb dialógusokat egy pszeudo-darwinista komédiához Tasnádi Istvánnál? Minden adott a durranáshoz, mégis csak egy pukkanás a vége. NAGY GERGELY MIKLÓS KRITIKÁJA.
Bár a színházi közönség hamarabb találkozott a Czukor Show-val, mint a mozinézők, ők sem szimpla adaptációt vagy színházi utóérzést kapnak. A kiindulópont azonos, de a hangsúlyok mások: kibeszélő-show variációk egy Füst Milán-témára. KELEMEN ORSOLYA ÍRÁSA.
„Arról volt szó, hogy színházba jövünk” – méltatlankodik a Nemzeti-beli vendégjáték után ártatlanul mosolygó családtagjai felé fordulva egy negyvenes, rezervált hölgy. Vajon igaza van? Tényleg nem színház, amit láttunk? Igen is, meg nem is. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.