Azt hiszem, ma ez jelenti az egyik legnagyobb kihívást a színháznak: hogyan tud az egyetlen, az utánozhatatlan, a különleges emberről beszélni úgy, hogy a kicsiben meglássuk a nagyot, az egyediben az általánost. JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA, 2. RÉSZ.
Szűkszavúságában is megrendítő Vojnich Erzsébet Műterem címmel az Óbudai Társaskör Galéria pincehelyiségébe berendezett tárlata. Berendezett, mondom, mert nehéz ezt a mindössze öt festményt klasszikus értelemben vett kiállításnak – és nem, mondjuk, egyetlen installációnak nézni. RÉNYI ANDRÁS ÍRÁSA.
Christoph Marthaler 2016 őszén a hamburgi Schauspielhausban dolgozott (párhuzamosan Bodó Viktorral), s olyan előadást hozott létre, melynek a címét könnyen fordíthatnánk nyafkáknak, ha nem Marthalertől lenne ez a szó, ha nem szólna a próbafolyamatról, Hamburgról, Németországról, Európáról. BALÁZS JÚLIA PRÓBANAPLÓJA.
A Festival d’Automne à Paris Christoph Marthaler ±0 előadásával is nyitja az évadot, s Párizs utcáin a rendező prémkapucnival övezett arca reklámozza a produkciót. JÁKFALVI MAGDOLNA ELEMZÉSE.
Peter Stein mellett idén Christoph Marthaler is visszatért Salzburgba operát rendezni: az 1998-as, nagyhatású Kátya Kabanova után ismét Janáčeket állított színpadra, újra Angela Denokéval a főszerepben. KÉKESI KUN ÁRPÁD ÍRÁSA.
Az Avignoni Pápai Palota belső ablakait termóüvegre cserélték. Kólaautomata áll a földszinten a régi idők pápáinak szarkofágjai között. Gyóntatószék, imasarok, teremőr – minden a látogatóra vár, s minden az ő kényelmét szolgálja. JÁKFALVI MAGDOLNA ÍRÁSA.