Ruben Östlund vehette át a 75. Cannes-i Filmfesztivál Arany Pálmáját. A szomorúság háromszögét látva a zsűri döntése kérdéseket vet fel. NAGY TIBOR KRITIKÁJA.
A női titokzatosság utáni múlhatatlan, ám kissé régivágású vágyakozás ellenére húsz év után először közelíti meg a feledhetetlen Oldboy színvonalát a dél-koreai kultuszrendező. A cannes-i versenyprogram egyik legkiemelkedőbb darabja. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Önsorsrontó figurák vergődnek saját és környezetük menthetetlenül lefelé tartó spiráljában a cannes-i versenyprogram talán legintenzívebb filmjében. Az iráni filmművészet újabb nagy formátumú szerzővel gazdagodott. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Migránsozás, cigányozás, buzizás – gyomorszájon vágta a xenofóbia a fesztiválpalota estélyibe öltözött közönségét a Cannes-i fesztivál felénél. A román film legelismertebb mestere olyan tükröt állít úgy általában a kelet-európaiak elé, amibe nagyon nem esik jól belenézni. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Friss, merész és komplex mestermű egy veterán filmestől: úgy tűnik, egy magányos szamár viszontagságai hozták el az idei Cannes-i fesztivál első igazi szenzációját. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
A szerelemmé égő rajongásról szól a meleg Csajkovszkij félresikerült házasságának zaklatott történetét feldolgozó cannes-i versenyfilm. Témától függetlenül az orosz Kirill Szerebrennyikov a legnagyobb kortárs filmrendezők közé tartozik. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.