Meglehetősen olcsó dolog lenne a hazai „Megasztár” státus szemantikáján élcelődni, bár e megtisztelő cím azért megkerülhetetlen Király Viktor esetében. Amiként az énekes produkciójának eleve kódolt gyengéi mellett sem mehetünk el szó nélkül. ASZÓDI MÁRK ÍRÁSA.
Nem könnyű nyáresti szórakozást ígért Vásáry Tamás a Városmajorba ellátogatóknak. De azok igényét is kielégítette, akik ilyesmire vágytak a hűvös estén. KOLOZSI LÁSZLÓ CIKKE.
Pár évtizede még elképzelhetetlen lett volna, hogy Kodály Zoltán emblematikus színpadi művét, a Háry Jánost ritkaságként köszöntsük a Margitszigeten. BÓKA GÁBOR CIKKE.
Mi tagadás, hogy Victor Hugo vagy másfélezer oldalas regénykolosszusának zanzája ma is szinte mindenki számára ismerős, azt jelentős részben a nyolcvanas évek eleje óta hódító musicalnek köszönhetjük. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.
A prózai szakaszokban jócskán, ám az énekszóban örvendetes módon alig akadt hamis hang a Lili bárónő városmajori előadásán, s ez összességében elégséges is volt egy hangulatos nyárestéhez. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
Picit zavarba ejtő a China Disabled People’s Performing Art Troup estjéről írni, hiszen egyrészt nyilvánvalóan az emberi akaraterő és remény ünnepe ez az este, másrészt viszont egy betonbiztos, szórakoztató gálaest. TÓTH ÁGNES VERONIKA ÍRÁSA.