Nem minden tanulság nélküli, ám korántsem felemelő tánctörténeti időutazás Juronics Tamás két Orff-koreográfiáját, az idén bemutatott Catulli Carminát és a tizenöt éve született Carmina Buranát egy estén látni. KRÁLL CSABA RECENZIÓJA.
Imponálóan változatos és lebilincselő volt a Budafoki Dohnányi Zenekar A szerelem arcai című sorozatának nyitóestje a Müpában. CSABAI MÁTÉ ÍRÁSA.
Az idén nyáron elhunyt zongorista-zeneszerző emlékének ajánlott koncerthez az Olasz Kultúrintézet adta a helyszínt, bár csalódottan konstatálnunk kellett, hogy fele ennyi nézőt befogadó terem is bőven elég lett volna. ASZÓDI MÁRK ÍRÁSA.
Mahler monumentális, meglehetősem eklektikus, patetikus, ám egyben groteszk szimfóniáit talán csak elsőrendű előadásban lehet igazán élvezni. Egy középszerű interpretáció éles fényben mutatja a forma repedéseit, és ezzel olykor kivégzi a művet. CSONT ANDRÁS ÍRÁSA.
Emlékirataiban Berlioz látható önélvezettel és nem kevés túlzással írja le azt a hatalmas hatást, melyet a Rákóczi-induló az 1846. február 6-án, Pesten rendezett koncertjén keltett. Noha siker volt, ez a robbanás elmaradt a Budafoki Dohnányi Zenekar koncertjén. CSONT ANDRÁS ÍRÁSA.
A fokozottan erőteljes, csoportos hangadást ünneplő koncertbérlet harmadik estéjén egy orosz cár és egy vérnősző ógörög király bukásának lehettünk fültanúi. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA.
A Budafoki Dohnányi Zenekar Vox Fortissima bérletsorozatában különleges, nagyszabású zeneműveket kínál. Az első előadáson két jelentős, de ritkán hallható művet élvezhettek a bérletesek, a bérlet nevéhez hűen, nagy hangerővel, fortissimóban megszólalva. KOLOZSI LÁSZLÓ ÍRÁSA.
Hollerung Gábor vezényletével a Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar, az Angelica Leánykar és a Honvéd Férfikar Gyöngyösi Levente Istenkép című, Szőcs Géza verseire írt kantátáját adta elő a Zeneakadémián január 27-én. Tanulságos délelőtt volt. CSONT ANDRÁS KRITIKÁJA.