Kiváló zeneakadémiai professzorunk figyelmeztetett minket: ha értékes zenét játszó cigánybandát akarunk hallani, akkor valamely erdélyi faluban kereskedjünk, semmiképp se a budapesti kávéházakban: az ott hallott zenében ugyanis „túlságosan sok az alterált mellékdomináns”. MALINA JÁNOS CIKKE.
Engedtessék meg a szubjektivitás: ha a 100 Tagú Cigányzenekar játszik, az olyan nekem, mint Proustnak a madeleine. PAPP TÍMEA ÍRÁSA.
4900 forint nagyjából húsz euró. Ennyiért ülhetünk műsoronként a Hilton Szálló Dominikánus Udvarában (hogy kövessük a szervezők helytelen írásmódját), amelyről a műsorfüzet beköszöntői egybehangzóan azt állítják, varázs(lat)os a hangulata. PAPP TÍMEA KRITIKÁJA.
Páfrányágyon szervírozzák a közönségnek a nyáresti koncert falatkáit: szimfonikus musicalmorzsákat, kedélyes buzukizenét, szívből szóló popmelódiákat és könnyen emészthető szaxofonegyveleget. HALÁSZ GLÓRIA ÍRÁSA.